Szabó Károly a székelyudvarhelyi könyvtár igazgatója, hétköznapjai tehát a polcok között telnek. Szabadidejében azonban rögtön elhagyja a várost, úti célja egy felújított falusi ház a nyikómenti Medeséren. A falu ideális színtere Szabó Károly hobbijának, a könyvtárigazgató ugyanis, ha csak teheti, szánja elé fogja kutyáit. Az első lépés az alumíniumvázas szán előkészítése.

„Első lépésként összekötjük a szánt a kötélzettel, mert ez teremti meg a kapcsolatot a kutyák és a szán között” – mondja Szabó Károly.

Ebben a sportban a kutyák mellett az egyik legfontosabb tényező a környezetismeret, a kutyaszánhajtóknak ugyanakkor a hideggel is meg kell küzdeniük.

A szán elé négy kutya kerül, a fiatalabbak hátra, elől pedig a vezérkutya Igor és párja Mara vezet. Az északi fajták – amilyen a szibériai husky is – ideálisak a középtávú versenyekre, hiszen bár kisebbek, mint az alaszkai malamut, kirobbanó erejük miatt gyorsabbak tagbaszakadtabb társaiknál.

Talán genetikailag ők még közelebb állnak ahhoz a falkaszellemhez, amit annak idején farkaskorukban, vagy őskutya korukban éltek. Emiatt van egy fajta viszonyulásuk az emberhez, és van egy másik fajta viszonyulásuk egymáshoz.

A féktelen csaholás azt jelzi, hogy a huskyk már türelmetlenül várják a kilométereket. A szikrázó napsütés sem képes enyhíteni a mínuszokon, a kutyák mégis fegyelmezetten követik a parancsokat.

14 jéghideg kilométerrel bántak el a kutyák, szűkölésüknek azonban már nyoma sincs. Fáradtan nyúlnak el a hóban, míg gazdájuk teát forral, hogy leöblítse a hideg élményt.

„Ma már a kutya is ki van szolgáltatva az embernek, ilyen esetben pedig az ember is ki van szolgáltatva a kutyának. Ahogy létrejön ez a szimbiózis, ember és kutya valamit közösen végeznek, és emögött még teljesítmény is van, mert hiszen az ember is ki kell adja magából, amit ki tud adni, a kutya is ki kell adja, és a kettőből lesz valami jó. Ez egy nagyon fontos dolog” - véli Károly.

A kutya az ember legjobb barátja – a közös száguldás pedig még inkább ráerősít erre.